A stessz lefolyását egy magyar származású kutató, Selye János vizsgálta. Ő állapította meg a stressz szakaszait
1. szakasz: alarm reakció
Ekkor a szervezet felkészül a harcra, vagy, ha az nem lehetséges, a menekülésre. a hétköznapokban sokan csak üss, vagy fuss reakciónak hívják. A stresszválasz során a következő változások zajlanak a szervezetben (Cannon féle vészreakció):
- felgyorsul a szívműködés, hogy több vér jusson az izmokhoz
- felgyorsul a légzés, hogy több oxigén jusson a vérbe
- megemelkedik a vérnyomás az izmok munkáját segítendő
- emelkedik a vércukorszint
- a véreloszlás megváltozik, a nem létfontosságú szervekről a meneküléshez szükséges szervek felé áramlik
- kitágulnak a pupillák, hogy több fény jusson a szembe
- az idegrendszer éber lesz, a figyelem beszűkül
Ezek a reakciók kísértetiesen emlékeztetnek a pánikrohamra, és nem véletlenül. (A pánikreakció a szervezet hibásan kiváltódott reakciója egy olyan stresszhelyzetre, amelyet nem így kellene megoldani. )
2. szakasz: alkalmazkodás, ellenállás
Ha elhúzódik a stresszes helyzet, sokáig megmarad, a szervezet kénytelen fenntartani a védekezést, megpróbál alkalmazkodni. Ez rendkívül megterheli a szervezetet, és egy idő után a tartalék energiák is felhasználásra kerülnek. Kimerülést fogunk érezni, ha a stressz továbbra is fennáll, akkor eljutunk a harmadik szakaszhoz.
– A magas vérnyomás állandósulhat,
– az állandó éberség alvászavarokat okoz.
– feszültség miatt az izmok megkeményednek,
- fájnak, a végtagok és hidegek.
- Zavarok keletkeznek a bélműködésben.
3. szakasz: kimerülés
A kimerülés során elfogynak a tartalékok. Amennyiben továbbra is fennáll a stressz, az ember megbetegszik.
Állatoknál is ez történik, Selye János patkányokon kísérletezett. Azt tapasztalta, ha nem maradt abba a stressz, a kísérleti patkányoknak először tönkrement az immunrendszere, aztán elpusztultak, vagy a szívük állt le, vagy kilyukadt a gyomruk. A stresszt összefüggésbe hozták a daganatos betegségek kialakulásával is.
A legjobb az, ha nem jutunk el a kimerülés szakaszáig, hanem megpróbálunk tenni ezek ellen.
Kikapcsolódást jelenthet, ha találunk magunknak hobbit.
Jót tesz a séta, a mozgás, a sport, a futás, úszázs, tánc, a kirándulás, a társas kapcsolatok, barátokkal való találkozás, bármi feltölthet életkedvvel.
A szórakozás, a mozi, a színház, koncertek, kinek milyen az igénye, mi az amit szeret, ami eltér a hétköznapoktól, bármi segíthet.
Érdemes kipróbálni stresszkezeléseket, stresszoldó módszereket, jó ha megtaláljuk azt, ami beválik, ha túlzottan idegesek vagyunk. Minél rövidebb ideig vagyunk benne egy problémában, annál könnyebb a regenerálódásunk.
A munka a család a magánélet egyensúlyának megtartása fontos.
Sok esetben nem a fenti skálában szereplő nagyobb események miatt betegszünk meg, hanem amiatt, hogy nem tudjuk kezelni a sok-sok kisebb, szinte mindennapos stresszt. Ezek kezelésére, jó ha van valaki, akinek elmondhatjuk, meghallgat, megért minket. A sírás, panaszkodás oldja a feszültséget. Ha viszont nincs kivel megbeszélni a bánatunkat, sérelmeinket, esetlegesen a neheztelésünket, akkor az a feszültség, ami keletkezik bennünk, amit magunkba fojtunk, az is lehet betegség oka.
